Rodrigo Borgia, aki VI. Sándor pápa néven vonult be a történelembe, nagyformátumú személyiség, igazi reneszánsz embert volt. Habzsolta az életet, a nőket, rajongott a művészetért – és legfőképp: mindent megtett a családjáért, gyermekeiért. Ám Krisztus földi helytartója kezében mindenható hatalom összpontosult, amelyet nemcsak a Szentség ügyei, hanem talán még Istennél is jobban imádott családja érdekében alkalmazott, s kiváltképpen azokkal szemben, akik útját keresztezték. Megbízható emberei, megbízható eszközei voltak ellenségei eltiprására… A pápa és gyermekei, a gyönyörű és öntörvényű jó kislány, Lucrezia, a szenvedélyes és katonának termett hazafi, Cesare, valamint a legkisebb fiú, a látszólag félénk Giovanni drámaian alakuló életére rányomta bélyegét a XV. század Itáliájának viharos történelme, melyben felbukkan Machiavelli, Savonarola és a reneszánsz kor több jelentős művésze is.

Ahogy emblematikus keresztapatörténetében, Puzo történelmi regényében is lebilincselően ír szerelem és gyűlölet, titkos szövetségek és cselszövések, kitörni kész erőszak és kegyetlenség végzetes összefonódásáról. Miközben sorra megjelentek könyvei, ezen a művén két évtizedig dolgozott, s halála után élettársa, Carol Gino fejezte be az ő feljegyzései szellemében.