Szenvedéllyel játszik a szívem dallamán

Cain Westtel egy bárban futok össze. Azt hiszi, fel akarom szedni, de hamar felvilágosítom, hogy rosszul értelmezi a jeleimet. Megmondom neki, hogy egy hazug, csaló és önimádó idiótának tartom.

Ez az elbűvölő külsejű szemétláda ugyanis meghívta vacsorázni a legjobb barátnőmet egy luxusétterembe, és a mézes-mázos szövegével az ágyába csalta – csak azt felejtette el közölni, hogy nős.

Tehát megérdemli, hogy lehordjam. Sőt még ennél is több járna neki. Azonban úgy látszik, nem igazán érdekli, amit mondok, hiszen elviselhetetlen, önelégült mosoly terül szét a tökéletes metszésű arcán.

Viszont rá kell jönnöm, nem a megfelelő fickót támadtam le a sértéseimmel... Hoppá!

Megszégyenülten távozom a bárból, bocsánatkérés nélkül. De tudom, soha többé nem látjuk egymást.

Viszont ennél nagyobbat nem is tévedhetnék. Másnap reggel szembetalálom vele magam az egyetemen. Ugyanis ő nem más, mint West professzor, akinek én leszek az új oktatási asszisztense. Tehát alatta fogok dolgozni…

Így szédítően izgalmasnak ígérkezik a közös munkánk.